
Reiho - a gyakorlás kapuja
A reiho a Mushin Waken-ryū egyik alapköve.
Nem dísz, nem formalitás, hanem kapu: mindazon tiszteletteljes rítusok összessége, ahogyan belépünk a gyakorlásba, és ahogyan kilépünk belőle.
Akármi történt napközben – rohanás, feszültség, zaj –, a reiho az a rövid, csendes gyakorlat, amikor az ember
-
leteszi a nap terheit,
-
összegyűjti a figyelmét,
-
és tudatosan a gyakorlás felé fordul.
Ebben a néhány mozdulatban benne van mindaz, ahogyan a Mushin Waken-ryū az úthoz viszonyul:
tisztelet, jelenlét, fegyelem, egyszerűség.
Mit jelent a "reiho"?
A "rei" (礼) tiszteletet, illendőséget, emberi rendet jelent.
A "ho" (法) módszert, formát, szabályt.
Reiho = a tisztelet gyakorlati formája.
Három irányban jelenik meg:
-
a hely felé, ahol gyakorolunk (shomen, dojo, terem),
-
az eszköz felé, amivel dolgozunk (kard, bokuto),
-
az emberek felé, akikkel együtt vagyunk (tanító, gyakorlótársak).
Ha a reiho üres formaság, akkor a technika is könnyen azzá válik.
Ha a reiho őszinte, a legegyszerűbb vágás is más minőséget kap.
A reiho szerepe a Mushin Waken-ryū-ban
A Mushin Waken-ryū-ban a reiho feladata több, mint "köszönni a gyakorlás elején és végén".
Fő funkciói:
-
Figyelem rendezése
Egyértelmű jel: "most gyakorlok".
A külső világ zajából a gyakorlás csendjébe lépünk át. -
Test–légzés–figyelem összehangolása
A tartás, a légzés és a figyelem fókusza már a reiho alatt rendeződik. -
Tisztelet kifejezése
Annak felismerése, hogy nem én vagyok a középpont, hanem az út és a gyakorlás. -
Határ húzása
Elválasztja a "kintet" a "benttől":
különválik a munkanap, a hétköznapi szerepek világa attól a tértől, ahol a karddal foglalkozunk. Legalább is kezdetben...

A gyakorlás kezdete – belépés a térbe
A gyakorlás elején végzett reiho a belépés szertartása.
A Mushin Waken-ryū-ban – részleteiben tanítás során magyarázva – a következő elemekre épül:
Megérkezés a terembe
- csendes járás, fölösleges beszéd nélkül,
- a kard (vagy bokuto) fegyelmezett tartása, nem "lengetett botként".
Tájékozódás a shomen felé
- tudatosítjuk, hol a "front",
- a gyakorlás iránya ehhez igazodik.
Reiho seiza-ból vagy állásból
A pontos sorrendet és szögeket személyesen tanulják meg a gyakorlók, a fő pillérek azonban:
- a kard rendezett lehelyezése,
- meghajlás a kard felé – tisztelet az eszköznek,
- tenyerek összeérintése, majd két taps,
- meghajlás a shomen felé – tisztelet a helynek, a gyakorlás terének.
Ez a rövid sorozat azt mondja:
"Megérkeztem. A figyelmem most itt van."
A gyakorlás vége – kilépés a térből
A záró reiho a lezárás szertartása.
Szerepe:
-
lezárja a gyakorlás idejét,
-
kifejezi a köszönetet a gyakorlásért, a kardért, a társakért,
-
segít abban, hogy a gyakorlás alatt megszületett csendet és tisztaságot ne hagyjuk teljesen a teremben.
A felépítése hasonló az elején végzett reiho-hoz, részleteiben tanítás során magyarázva.
A hangsúly azon van, hogy a gyakorlás lezárása ugyanolyan rendezett és tudatos legyen, mint a belépés pillanata.
Reiho a termen kívül
A reiho szelleme nem marad meg kizárólag a tatami szélén.
Ugyanerről szól az is, ahogyan:
-
belépünk egy szobába, ahol beszélgetni fogunk valakivel,
-
elkezdünk egy munkafolyamatot, majd befejezzük,
-
becsukunk egy könyvet, kikapcsolunk egy képernyőt.
Mindegyikben benne van a kérdés:
Hogyan lépek be, és hogyan lépek ki egy helyzetből?
Ha a dojo-ban megtanulunk figyelmesen, tisztelettel belépni és kilépni,
idővel ugyanígy fogunk belépni és kilépni beszélgetésekből, konfliktusokból, döntési helyzetekből is.
Összefoglalás
A Mushin Waken-ryū-ban a reiho a gyakorlás szíve:
-
rendet tesz a fejben,
-
keretet ad a gyakorlásnak,
-
és emlékeztet arra, hogy a kard útja nem csak mozdulatok sorozata,
hanem az, ahogyan az ember a világhoz és önmagához viszonyul.
A pontos, részletes forma (lépések, szögek, sorrend) tanítás során, személyesen sajátítható el.
Az alap azonban mindig ugyanaz:
Tisztelet a hely felé.
Tisztelet az eszköz felé.
Tisztelet az ember felé.
