Reiho - a gyakorlás kapuja

A reiho a Mushin Waken-ryū egyik alapköve.
Nem dísz, nem formalitás, hanem kapu: mindazon tiszteletteljes rítusok összessége, ahogyan belépünk a gyakorlásba, és ahogyan kilépünk belőle.

Akármi történt napközben – rohanás, feszültség, zaj –, a reiho az a rövid, csendes gyakorlat, amikor az ember

  • leteszi a nap terheit,

  • összegyűjti a figyelmét,

  • és tudatosan a gyakorlás felé fordul.

Ebben a néhány mozdulatban benne van mindaz, ahogyan a Mushin Waken-ryū az úthoz viszonyul:
tisztelet, jelenlét, fegyelem, egyszerűség.

Mit jelent a "reiho"? 


A "rei" (礼) tiszteletet, illendőséget, emberi rendet jelent.
A "ho" (法) módszert, formát, szabályt.

Reiho = a tisztelet gyakorlati formája.

Három irányban jelenik meg:

  • a hely felé, ahol gyakorolunk (shomen, dojo, terem),

  • az eszköz felé, amivel dolgozunk (kard, bokuto),

  • az emberek felé, akikkel együtt vagyunk (tanító, gyakorlótársak).

Ha a reiho üres formaság, akkor a technika is könnyen azzá válik.
Ha a reiho őszinte, a legegyszerűbb vágás is más minőséget kap.

A reiho szerepe a Mushin Waken-ryū-ban


A Mushin Waken-ryū-ban a reiho feladata több, mint "köszönni a gyakorlás elején és végén".

Fő funkciói:

  • Figyelem rendezése
    Egyértelmű jel: "most gyakorlok".
    A külső világ zajából a gyakorlás csendjébe lépünk át.

  • Test–légzés–figyelem összehangolása
    A tartás, a légzés és a figyelem fókusza már a reiho alatt rendeződik.

  • Tisztelet kifejezése
    Annak felismerése, hogy nem én vagyok a középpont, hanem az út és a gyakorlás.

  • Határ húzása
    Elválasztja a "kintet" a "benttől":
    különválik a munkanap, a hétköznapi szerepek világa attól a tértől, ahol a karddal foglalkozunk. Legalább is kezdetben...

A gyakorlás kezdete – belépés a térbe 


A gyakorlás elején végzett reiho a belépés szertartása.
A Mushin Waken-ryū-ban – részleteiben tanítás során magyarázva – a következő elemekre épül:

Megérkezés a terembe

  • csendes járás, fölösleges beszéd nélkül,
  • a kard (vagy bokuto) fegyelmezett tartása, nem "lengetett botként".

Tájékozódás a shomen felé

  • tudatosítjuk, hol a "front",
  • a gyakorlás iránya ehhez igazodik.

Reiho seiza-ból vagy állásból

A pontos sorrendet és szögeket személyesen tanulják meg a gyakorlók, a fő pillérek azonban:

  • a kard rendezett lehelyezése,
  • meghajlás a kard felé – tisztelet az eszköznek,
  • tenyerek összeérintése, majd két taps,
  • meghajlás a shomen felé – tisztelet a helynek, a gyakorlás terének.

Ez a rövid sorozat azt mondja:
"Megérkeztem. A figyelmem most itt van."

A gyakorlás vége – kilépés a térből 


A záró reiho a lezárás szertartása.

Szerepe:

  • lezárja a gyakorlás idejét,

  • kifejezi a köszönetet a gyakorlásért, a kardért, a társakért,

  • segít abban, hogy a gyakorlás alatt megszületett csendet és tisztaságot ne hagyjuk teljesen a teremben.

A felépítése hasonló az elején végzett reiho-hoz, részleteiben tanítás során magyarázva.

A hangsúly azon van, hogy a gyakorlás lezárása ugyanolyan rendezett és tudatos legyen, mint a belépés pillanata. 

Reiho a termen kívül 


A reiho szelleme nem marad meg kizárólag a tatami szélén.

Ugyanerről szól az is, ahogyan:

  • belépünk egy szobába, ahol beszélgetni fogunk valakivel,

  • elkezdünk egy munkafolyamatot, majd befejezzük,

  • becsukunk egy könyvet, kikapcsolunk egy képernyőt.

Mindegyikben benne van a kérdés:

Hogyan lépek be, és hogyan lépek ki egy helyzetből?

Ha a dojo-ban megtanulunk figyelmesen, tisztelettel belépni és kilépni,
idővel ugyanígy fogunk belépni és kilépni beszélgetésekből, konfliktusokból, döntési helyzetekből is.

Összefoglalás 


A Mushin Waken-ryū-ban a reiho a gyakorlás szíve:

  • rendet tesz a fejben,

  • keretet ad a gyakorlásnak,

  • és emlékeztet arra, hogy a kard útja nem csak mozdulatok sorozata,
    hanem az, ahogyan az ember a világhoz és önmagához viszonyul.

A pontos, részletes forma (lépések, szögek, sorrend) tanítás során, személyesen sajátítható el.
Az alap azonban mindig ugyanaz:

Tisztelet a hely felé.
Tisztelet az eszköz felé.
Tisztelet az ember felé.