Rei – a meghajlás szerepe a harcművészetekben

2025.09.02

"Ó, hát ez egyszerű!" gondolhatja a kedves olvasó.

Sokan valóban így is gondolják, hogy a meghajlás nem több, mint egy gyors biccentés — de a japán harcművészetek világában ez ennél jóval bonyolultabb. A fokok, szögek és apró részletek mögött évszázados hagyomány és kifinomult jelentés rejlik.

Ez a bejegyzés segít összefoglalni, miért nem is olyan egyszerű a rei, mint elsőre hinnénk.

A rei jelentősége a szamuráj útján

A szamuráj útján minden másnál nagyobb jelentőséggel bír az illemtudás, ahogyan Japánban a mondás is tartja: "A rei-vel kezdődik és rei-vel végződik (az illemtudás maga)".

A rei nem csupán fizikai gesztusokat jelent — összetett cselekvéseket és viselkedési normákat foglal magában, amelyek meghatározzák, hogyan viszonyulunk egymáshoz különböző események során. Ez az emberi kapcsolatok fejlesztésének és a társadalmi rend fenntartásának erkölcsi alapját képezi.

A japán harcművészetekben a rei, azaz a meghajlás, rendkívül gyakori — belépéskor a dojoba, előtted állók, oktatók előtt, edzés és mérkőzés elején és végén szokás. Két fő típusa van: álló (ritsurei) és ülő (zarei) helyzetből fakadó.

Az álló helyzetből induló meghajlások (ritsurei) fokozatai

A meghajlás mélysége a kifejezett tisztelet, alázat és társadalmi helyzet függvénye. A japán etikettben az alábbi alapfokozatokat különböztetik meg:

  • Eshaku (会釈) – kb. 15°
    Rövid, udvarias meghajlás. Hétköznapi helyzetekben használatos, amikor valakit köszöntünk az utcán, munkahelyen vagy dojo-társak között. A tekintet ilyenkor sokszor találkozik a másikéval.

  • Keirei (敬礼) – kb. 30°
    A standard, tiszteletteljes meghajlás. Formális helyzetekben, a dojoba lépve, oktató előtt vagy mérkőzés kezdetekor alkalmazzák. Ez a budoban a leggyakrabban használt forma.

  • Saikeirei (最敬礼) – kb. 45° vagy mélyebb
    A legmélyebb meghajlás, amelyet rendkívüli tisztelet, hála vagy bocsánatkérés kifejezésére használnak. A dojoban például a shomen felé, vagy különösen magas rangú mester jelenlétében alkalmazzák.

Ülő meghajlások (zarei) típusai

  • Senrei (浅礼) – kb. 30°
    A seiza helyzetből történő kisebb előrehajlás. Udvarias, de nem túlzottan formális.

  • Futsurei (普通礼) – kb. 45°
    A klasszikus dojo-etikettben alkalmazott ülő meghajlás. A tenyerek a tatamira simulnak, a homlok közel kerül a kézfejek közé.

  • Saikeirei (最敬礼) – teljes leborulás
    A leghangsúlyosabb forma, amelyet szinte rituális tiszteletteljes gesztusként alkalmaznak. Inkább vallási szertartásokban, templomokban, illetve rendkívüli helyzetekben fordul elő.

A fokok jelentése a budóban

15° (eshaku): tisztelet, de egyenrangú vagy közvetlen kapcsolatban álló fél felé.

30° (keirei): általános udvariasság, az edzés és mérkőzés leggyakoribb formája.

45°+ (saikeirei): mély hála, tisztelet, alárendeltség vagy megbánás kifejezése.

A harcművészetekben ezek a fokok nem pusztán formalitások. Minden mozdulat mögött belső tartalomnak kell lennie: a rei valódi lényege az őszinte szándék, a tisztelet és a kapcsolat a másik féllel, legyen az mester, tanítvány vagy ellenfél.

Na, hát csak ennyire egyszerű meghajolni!

VISSZA
Share