Aranykor vagy hanyatlás? Mit mond a kali-yuga a mai világ állapotáról?

Bevezetés – miért született meg ez a cikk? 

Az elmúlt években, sőt évtizedekben egyre hangsúlyosabban jelenik meg bizonyos körökben és a spirituális–önfejlesztő diskurzusokban - és egyúttal szembe jön velem is - egyfajta "hurráoptimizmus": az az elképzelés, hogy az emberiség egy új aranykor küszöbén áll, tudatilag szintet lép, és a jelenkor válságai csupán átmeneti zavarok egy alapvetően felfelé ívelő fejlődési folyamatban. Ezek a narratívák gyakran lelkesítőek, de többnyire gyenge történeti és empirikus megalapozottsággal rendelkeznek, és hajlamosak figyelmen kívül hagyni a hosszabb távon megfigyelhető társadalmi mintázatokat. 

Ezzel párhuzamosan azonban számos, jól dokumentált jelenség válik egyre nyilvánvalóbbá: fokozódó énközpontúság, az anyagi és státuszalapú értékmérés előretörése, az emberi kapcsolatok felszínessége, valamint a közösségi és erkölcsi tartóelemek gyengülése. Ezek nem pusztán szubjektív benyomások vagy generációs panaszkodások, hanem kutatásokkal alátámasztott tendenciák, amelyek a pszichológia, szociológia és közegészségügy területén egyaránt megjelennek. 

A klasszikus indiai hagyomány kali-yuga fogalma nem világvége-jóslat, hanem morális és tudati diagnózis.

A cikk célja annak bemutatása, hogy ez a diagnózis miként olvasható ma is érvényes módon, a divatos "aranykor-várakozások" ellenpontjaként, józanul, forrásokra támaszkodva.

I. A kali-yuga a klasszikus hagyományban

A hindu gondolkodás egyik alapvető sajátossága a ciklikus időszemlélet. A történelem nem egyenes vonalban halad előre, hanem ismétlődő korszakok váltják egymást. Egy teljes ciklus négy szakaszból áll: Satya (vagy Kṛta), Tretā, Dvāpara és Kali. A klasszikus purānikus hagyomány szerint a korszakok nemcsak hosszúságukban, hanem erkölcsi és tudati minőségükben is eltérnek egymástól.

A kali-yuga a ciklus utolsó szakasza, amelyet a hagyomány a dharma fokozatos gyengüléseként ír le. Időtartamát hagyományosan 432 000 évben adják meg, kezdetét pedig i. e. 3102 környékére teszik. Ezek a számok azonban nem történeti adatok a modern értelemben, hanem kozmológiai és szimbolikus jellegűek. A hangsúly nem azon van, hogy "mikor", hanem azon, hogy milyen minőségű korszakról van szó.

II. Mit írnak le a források? – a kali-yuga "tünettanának" magja 

A kali-yuga legismertebb és leggyakrabban idézett leírása a purānikus irodalomban (Bhāgavata Purāna, Visnu Purāna) található. Ezek a szövegek feltűnően kevéssé foglalkoznak természeti katasztrófákkal vagy kozmikus pusztulással, és annál inkább az emberi viselkedés és társadalmi működés átalakulásával.

A visszatérő motívumok a következők:

• az igazmondás, önuralom, türelem és együttérzés gyengülése,

• az értékek külső mérőszámokhoz kötése,

• az igazság és jog hatalmi kérdéssé válása,

• a vallási és erkölcsi gyakorlat formává, látszattá üresedése.

Különösen hangsúlyos az a gondolat, hogy a vagyon és társadalmi státusz válik az erény mércéjévé, miközben a jellem, a belső tartás és a szándék másodlagossá válik. Ez a leírás nem jóslatként működik, hanem mintázatfelismerésként: azt mutatja meg, mi történik egy társadalomban, amikor az értékrend súlypontja eltolódik.

III. Mit nem állít a kali-yuga fogalma?

A kali-yuga értelmezésével kapcsolatban fontos néhány félreértést eloszlatni. A klasszikus források:

• nem állítják, hogy az emberiség szükségszerűen "egyre rosszabbá" válik,

• nem kínálnak történelmi determinizmust,

• és nem mentik fel az egyént a felelősség alól.

Nem azt mondja meg, hogy mi fog történni szükségszerűen, hanem azt írja le, milyen következményekkel jár, amikor az emberi élet súlypontja külső helyettesítőkre – pénzre, hatalomra, látszatra – kerül. Ebben az értelemben a fogalom nem fatalista, hanem kifejezetten kritikai és ébresztő jellegű.

IV. Párhuzamok a mai világban 

1. Anyagiasság és belső jóllét 

A kali-yuga egyik központi állítása, hogy az anyagi siker és társadalmi státusz erkölcsi igazolássá válik. A modern pszichológiai kutatások ezt a jelenséget anyagias értékorientációként írják le. Számos empirikus vizsgálat és meta-analízis kimutatta, hogy a pénzre, birtoklásra és státuszra épülő értékrend átlagosan alacsonyabb életelégedettséggel, több szorongással és gyengébb emberi kapcsolatokkal jár együtt.

Ez a párhuzam nem azt jelenti, hogy a purānikus szerzők "előre látták" a modern világot. Sokkal inkább azt, hogy ugyanazt az emberi működésmódot írták le más nyelven: amikor a külső siker válik az önértékelés és az erkölcsi megítélés alapjává, az belső instabilitáshoz vezet.

2. Énközpontúság és külső önértékelés 

A kali-yuga leírásaiban az identitás egyre inkább külső jelekhez kötődik. A mai társadalmakban ezt a jelenséget jól ismerjük: láthatóság, elérés, presztízs, összehasonlítás. A modern pszichológia szerint az önértékelés, amely túlnyomórészt külső visszajelzésekre épül, sérülékenyebb és ingatagabb, mint az, amely belső értékekhez és koherens önképhez kötődik.

Ez nem jelenti azt, hogy a modern ember szükségszerűen nárcisztikusabb lenne, de azt igen, hogy az önazonosság könnyen külső megerősítés-függővé válik. A kali-yuga nyelvén ez úgy jelenik meg, hogy a forma megelőzi a tartalmat.

3. Emberi kapcsolatok: sok kapcsolat, kevés kötődés 

A klasszikus szövegek a türelem, irgalom és emlékezet gyengüléséről beszélnek. Mai nyelvre fordítva ez gyakran felszínesebb kapcsolódást, alacsonyabb elköteleződést és növekvő társas izolációt jelent. A magány és a közösségi kapcsolatok gyengülése ma már nemcsak kulturális, hanem közegészségügyi problémaként is megjelenik nemzetközi jelentésekben.

A jelenség lényege nem az, hogy kevesebb kapcsolat létezne, hanem hogy sok kapcsolat nem hordoz valódi jelenlétet, felelősséget és tartósságot. Ez pontosan az a minőségvesztés, amelyet a purānikus szerzők a kali-yuga egyik jellemzőjeként azonosítottak.

V. Miért aktuális ma a kali-yuga fogalma? 

A kali-yuga nem azért maradt élő fogalom évszázadokon át, mert pesszimista, hanem mert időről időre visszatérő emberi mintázatokat ragad meg. Akkor válik különösen relevánssá, amikor:

• a külső siker kiszorítja a belső mértéket,

• a hatalom felülírja az igazságot,

• az emberi kapcsolatok eszközzé válnak,

• és a gyakorlat elszakad az eredeti szándéktól.

Ebben az értelemben a kali-yuga nem történelmi állítás, hanem erkölcsi és pszichológiai tükör.

Záró gondolat – józan tisztánlátás az illúziók helyett 

A klasszikus források alapján nem tartható az az elképzelés, hogy a jelenkor automatikusan egy új aranykor felé haladna. Az a feltételezés pedig, hogy minden szükségszerűen a fejlődés irányába mutat, történeti, filozófiai és tapasztalati értelemben is téves, sokkal inkább egy "alászállás" folyamata figyelhető meg. A társadalmak és kultúrák nem folyamatos emelkedő pályán mozognak, hanem minőségi ciklusokon, megtorpanásokon és hanyatlásokon keresztül alakulnak.

A kali-yuga klasszikus leírásai ráadásul világosan jelzik, hogy az aranykor nem közeli állapot. Ha ezeknek a szövegeknek hitelt adunk, akkor az még igen távoli, és jelenleg nem is reális célkitűzés annak "elérése". A hurráoptimizmus ezzel szemben azt sugallja, mintha egy küszöbön álló, kollektív áttörés várna ránk – ám ez az elképzelés nem támasztható alá sem a hagyományos forrásokkal, sem a mai tapasztalattal.

Ez azonban nem jelent lemondást. A kali-yuga nem azt tanítja, hogy az embernek meg kellene adnia magát a hanyatlásnak, hanem azt, hogy reálisan kell értenie a helyzetét. A feladat nem az aranykor megvalósítása, hanem az, hogy a romlás, az erkölcsi feloldódás és a belső elszegényedés ellenében próbáljunk haladni. Ebben az értelemben az ember helyzete a kali-yugában leginkább ahhoz hasonlítható, mint amikor vízben halad: nem az a cél, hogy azonnal partra érjen, hanem hogy a fejét a felszínen tartsa, miközben a sodrás lefelé húzza.

 A kali-yuga így nem a remény elvesztése, hanem annak józan kerete. Az a felismerés, hogy ebben a korban az embernek nem várnia kell az aranykort, hanem emberként kell viselkednie egy embert próbáló korszakban. Ez a törekvés önmagában nem hoz el aranykort – de nélkülözhetetlen feltétele annak, hogy egyszer egyáltalán elképzelhető legyen.